MOSZKVA/PRÁGA - 25 évvel ezelőtt, 1991. augusztus 19-én, egy maroknyi konzervatív kommunista megpróbálta puccsot indítani az akkori Szovjetunióban annak érdekében, hogy megállítsa Mihail Gorbacsov szovjet elnök reformjait és megakadályozza a szovjet birodalom összeomlását. Három nap után a puccsisták feladták, és ugyanebben az évben tettük a szovjet kommunista párt betiltásához vezetett, és közvetett módon a Szovjetunió összeomlását okozta.
Kora reggel a szovjet rádió és televízió bejelentette, hogy az Országos Sürgősségi Bizottság átveszi a hatalmat az országban. A Gennagyij Janajev alelnök által vezetett nyolctagú puccsbizottság tagjai egyik okként Gorbacsov egészségi állapota miatt képtelen kormányozni. Gorbacsov akkoriban teljesen egészséges volt, és a Krímben töltötte szabadságát.
A hatalomátvétel bejelentését követően a puccsisták rendkívüli állapotot hirdettek a birodalom egy részében; a sajtót és a televíziót cenzúrázták, a harckocsik pedig Moszkvába mentek, és elzárták a bekötő utakat főleg az úgynevezett Fehér Házhoz, az orosz parlament székhelyéhez. Muszkoviták tízezrei vonultak vissza az épületbe, és barikádokat kezdtek építeni Borisz Jelcin orosz elnök védelmére, aki átvette a vezetést.
Mihail Gorbacsov
Jelcin elutasította az állami sürgősségi bizottságot, polgári engedetlenségre szólított fel, és rendeletével feloszlatta az összes szovjet végrehajtó szervet. Másnap bűnözőkként nyilvánította a bizottság tagjait, és átvette az orosz területen lévő fegyveres erők irányítását. A harmadik napon a helyzet kiéleződött, és három ember életét vesztette a harckocsi manőverek során. A Fehér Ház elleni támadásra azonban nem került sor. A katonai egységeket kivonulásra utasították, az állami bizottságot feloszlatták és tagjait letartóztatták. Gorbacsov ezután visszatért Moszkvába.
A puccsbizottság nyolc tagját és öt velük kapcsolatban álló vezető tisztségviselőt őrizetbe vettek. A tárgyalás a vádlottak egészségügyi problémái miatt elhúzódott. 1992-ben a puccsistákat börtönből házi őrizetbe küldték, majd 1994 februárjában, az ítélet előtt az orosz parlament amnesztiába foglalta őket. A bizottság egyik tagja, Borisz Pugo belügyminiszter öngyilkos lett.
A nap hőse az akkori orosz elnök, Borisz Jelcin volt, aki a puccs elleni spontán ellenállásban átvette a vezetést. A harckocsin állva az egész világot lenyűgözte az orosz demokrácia védelmezőjeként, és ezáltal határozottan háttérbe szorította Gorbacsovot, aki nem tudta kellően elítélni az SZKP szerepét a puccsban.