Úgy hangzik, mint a tudományos-fantasztikus, de ennek nem kell így lennie.
Egy japán tudományos csapat az időkristályok alkalmazásának módszerén dolgozik, amely hatalmas hálózatokat szimulálna, de nem igényel nagy számítási teljesítményt. Először 2012-ben feltételezték az időkristályokat, és gyakorlatilag 2017-ben figyelték meg őket. A normál kristályok, például a gyémánt vagy a só megismétlik atomrácsukat, de időben nem mutatnak szabályosságot. Az időkristályok megszervezik magukat, és az idők folyamán megismétlik a mintáikat, ami azt jelenti, hogy szerkezetük idővel rendszeresen változik.
"Az időkristálykutatás nagyon aktív kutatási terület, és számos különféle kísérleti megvalósítást sikerült megvalósítani" - mondta Kae Nemoto, az Országos Informatikai Intézet információkutatási alapelveinek professzora. Eddig nincs teljes megértés e jelenségről, azok jellemzéséről, valamint a javasolt alkalmazások halmazáról. Nemoto és csapata kifejezetten megvizsgálta az időkristályok lehetséges kvantum jellegét - hogyan változnak pillanatról pillanatra kiszámítható és ismétlődő mintázatban, majd felhasználják őket olyan nagy speciális hálózatok szimulálására, mint a kommunikációs rendszerek vagy a mesterséges intelligencia.
A kvantumszámítógépek több információállapotot tárolhatnak és manipulálhatnak, ami azt jelenti, hogy hatalmas adathalmazokat képesek feldolgozni, viszonylag kevés energiával és idővel úgy, hogy egyszerre több potenciális eredményt kezelnek, nem pedig egymás után, mint a hagyományos számítógépek. A tudósok különböző kvantumrendszerek vizsgálatát tervezik időkristályok segítségével, miután kísérleti úton tesztelték megközelítésüket. Ezen információk alapján az a céljuk, hogy valódi alkalmazásokat tervezzenek exponenciálisan nagy komplex hálózatok beágyazására több quitba vagy kvantumbitbe. "Ennek a módszernek a használata több qubit mellett lehetővé teheti a globális Internet méretű komplex hálózat szimulálását" - mondta Nemoto.