Szeparációs szorongás a gyermekkorban elszenvedett szorongások egyike. Ez egy szorongásos rendellenesség, amely a gyermek életének 9. hónapja körül jelentkezik. Ez egy normális érzelmi fejlődési szakasz, amely akkor kezdődik, amikor a gyerekek elkezdik megérteni, hogy az emberek és a dolgok akkor is léteznek, amikor nem látják őket. A gyermek az anya vagy a szülők bármilyen elválasztását félelemnek, vonakodásnak érzékeli. Attól fél, hogy az anyja vagy az apja nem tér vissza, amikor elmegy valahonnan, és az egyedül marad. Félve sírni kezd. Sokszor hisztérikus sírás és ordítás, amit semmiképp sem lehet megállítani, csak anya/apa érkezése által.
Ez a rendellenesség azonban egy későbbi, azaz iskolai életkorban is megnyilvánulhat. Mindig fontos azonban kommunikálni a gyermekkel, venni a helyzetet, komolyan venni, de ne hagyja magát lelkileg zsarolni, és mindig engedelmeskedjen. A vakmerőség nem a válasz.
A szeparációs szorongást teljesen normális jelnek és a gyermek megfelelő fejlődésének jelenségének tekintik, amikor személyisége kialakul, és a körülötte lévő emberek fokozatosan fontossá válnak a felfogásában. Ha egy gyermek élete során nem élte át ezt a fajta szorongást, ez azt jelentheti, hogy nem alakult ki szoros kötelék a legközelebbi személyekkel (anya, apa). Így a gyermek fejlődésében az elválasztási szorongás hiánya problémát jelent.
A szeparációs szorongás lefolyása
A szeparációs szorongás számos olyan megnyilvánulással jár, amelyek a gyermek ezen időszakában jelentkeznek. Ide tartoznak például:
-
gyakori éjszakai ébrenlét, ölelés igénye és esetleges együtt alvás 4
,
A szeparációs szorongás okai
- elválás a szülőktől,
- tevékenységek (óránkénti, egész napos, többnapos) szülők nélkül - kirándulások, szabadtéri iskolák, óvodák, iskolák,
- családi kapcsolatok megváltoztatása - szülők válása, gyakori veszekedés,
- költözés, iskolaváltás/óvoda,
- belépés az óvodába/iskolába.
Szeparációs szorongás csecsemőknél
A szétválasztási szorongás nem mindig jelentkezhet a gyermek életének 9. hónapjában, de lehet, hogy korábban is. Ennek a csecsemőkori szorongásnak tipikus jele az azonnali kiáltás, amikor az anyát, apát vagy más közeli személyt eltávolítják a gyermekből. A gyermek ebben a korban még nem tudja, hogyan fejezze ki más módon az érzelmeit, ezért csak sírva mutatja meg őket. Ez még olyan helyzetekben is megnyilvánul, amikor a szülőkön kívül valaki más viseli, és még nem szokott hozzá egy idegenhez. A gyermek egészséges érzelmi és társadalmi fejlődéséhez ajánlott a csecsemőkapcsolatok kielégítésének szükségessége amennyire csak lehetséges.
Elválasztási szorongás a kisgyermekeknél
Amint a gyermek ünnepli első életévét, kisgyermek lesz. Ebben a korban már nagyon jól felismeri a hozzá közel álló embereket. Amint elhagyják, elsétálnak vagy átadják valaki más karjának, azonnal sikoltozást, kiáltást vagy hisztérikus rohamot indíthat el. A gyerek fél az idegenektől, fél az ismeretlen környezettől, de mivel már sokkal jobban érzékeli és megérti a kimondott szót, szülei beszélhetnek vele a kialakult helyzetről.
Elválasztási szorongás az óvodásoknál
Az óvoda kezdetével a szeparációs szorongás csak néhány napig társul, mire a gyermek megszokja az új környezetet, és elkezd óvodába járni, ápolók, tanárok vannak vele. Van olyan gyermek, akinek nincs gondja az óvodába lépni - a szétválasztási szorongás már megszűnt. De vannak olyan gyerekek is, akiknél a szorongás az óvodáskor alatt is fennmarad, és iskolás koráig is tarthat. Ebben az esetben érdemes megfontolni egy gyermekpszichológus látogatását.
Annak érdekében, hogy a gyermek jobban megszokja, helyénvaló itt maradni (időben átgondolt) ezekben a létesítményekben, hogy jobban alkalmazkodhasson és fokozatosan meghosszabbítsa az óvodai csapatban töltött időt. De ha félelme sokáig fennáll, akkor érdemes még egy évvel elhalasztani az óvodába lépését.