Az első terhesség növekvő életkora és a veleszületett szívelégtelenségben szenvedő gyermekek gondozása miatt a terhesség alatt tapasztalt betegségek spektruma változik. (1) Míg korábban a reumás szívhibák jelentették a fő problémát, ma ezek a magas vérnyomás és a gyermekkorban kijavított veleszületett szívhibák. (2) A különösen nagy kockázatú terhes betegeket szakosodott járóbeteg-klinikákra és szülési központokra kell koncentrálni, mivel a nő számára optimális kezelési beavatkozások nem feltétlenül alkalmasak a magzatra, és fordítva. (3)
Terhes nők kórtörténete és vizsgálata
Az anamnézis során elsősorban a veleszületett szívhibákat, a családi stresszt vizsgáljuk a fiatal korban bekövetkezett hirtelen halálok, a kardiomiopátia, az artériás magas vérnyomás vagy a különböző ritmuszavarok szempontjából. Ha egy nő már terhes volt, fontos kideríteni az előző terhesség menetét, különösen a terhességi artériás magas vérnyomás, a szívelégtelenség és a terhességi kardiomiopátia kapcsán.
A fizikális vizsgálat során olyan változásokat figyelhetünk meg, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a test alkalmazkodásához a megnövekedett anyagcsere igényekhez, mint pl. nyugalmi tachycardia, megemelkedett carotis artéria kitöltése, hangsúlyos első visszhang szájpadhasadékkal, funkcionális szisztolés zörej hiperkinetikus keringésben vagy az alsó végtagok duzzanata a harmadik trimeszterben. Fontos eldönteni, hogy ezek a megállapítások csupán a terhesség adaptív változásainak megnyilvánulásai, vagy a szív- és érrendszeri betegségek jelenlétére utalhatnak-e, és további vizsgálatokra van szükség.
A terhes nők számára a legértékesebb vizsgálati módszerek közé tartozik az EKG, a vérnyomásmérés és az echokardiográfiai vizsgálat.
Elektrokardiogram megmutathatja nekünk a III. kis q helyzethelyzetet és invertált T hullámot vezet (a lelet csökken az inspirációban). A V1 - V2 vezetékekben gyakori supraventrikuláris extraszisztolák és magasabb R/S arány is megtalálható. A járóbeteg EKG-monitorozás szintén hasznos a súlyosabb aritmiák objektiválására vagy kizárására, amelyek kórtörténetében paroxysmalis szívdobogás vagy szinkopális állapotok szerepelnek.
Ambuláns vérnyomás monitorozás hasznos az artériás hipertónia súlyosságának meghatározásában, a terápia hatásának értékelésében és a fiatal terhes nőknél viszonylag gyakori "fehér kabát" jelenségének meghatározásában.
Echokardiográfia értékes módszer a terhes nők szív- és érrendszeri betegségeinek diagnosztizálásában. Annak a ténynek köszönhetően, hogy ez egy nem invazív vizsgálat, biztonságos a nő és a magzat számára is, ez a vizsgálat a terhesség alatt többször megismételhető. Fiziológiailag, ismételt vizsgálattal főleg vékony falú üregek megnagyobbodását figyelhetjük meg. A jobb kamra és a jobb pitvar akár 20% -kal megnagyobbodik. A terhesség alatti hemodinamikában bekövetkező változások jellegének és fejlődésének értékelése jelentősen segítheti a veszélyeztetett betegeket abban, hogy a legmegfelelőbb dátumról és módszerről döntsenek. (5, 6) Az echokardiográfiai vizsgálat nagyon érzékeny a szelephibák diagnosztizálásában. A regurgitációs hibák, fennmaradt kamrai szisztolés funkcióval, általában jól tolerálhatók a terhesség alatt. A jelentős stenotikus és kijavítatlan veleszületett szívhibák azonban mindig nagyobb komplikációk kockázatát jelentik.
Egyéb vizsgálati módszerek
Kiválasztott indikációkban használhatunk terhelés alatti EKG-vizsgálatot, mágneses rezonancia képalkotást, számítógépes tomográfiát és szívkatéterezést.
A sugárterhelés miatt a komputertomográfia egyetlen indikációja a tüdőembólia megbízható megszüntetése. A diagnosztikus szívkatéterezést csak ritkán jelzik. Szükség esetén általában terápiás teljesítménnyel társul, mint például a farmakológiailag nem kontrollálható aritmiák, akut koszorúér-események vagy a szoros tüneti mitralis stenosis ballon-valvuloplasztikájának rádiófrekvenciás ablációja. (7)
A szív terhességének kockázatértékelése
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői szerint (8, 9) a várandós szívbetegeknél az események kockázata 4 szintre osztható (2. táblázat). V III. osztály magában foglalja azokat a feltételeket, amelyek jelentősen növelik az anyák mortalitásának és morbiditásának kockázatát. Ha ezek a körülmények a terhesség alatt is fennállnak, a nőt szakembereknek kell ellenőrizniük, és egy speciális központban kell szülniük. A negyedik kockázati osztály olyan állapotokat tartalmaz, amelyekben a terhesség ellenjavallt. Ha azonban terhesség következett be, és a terhesség folytatódik, akkor a nőt ellenőrizni kell, mint a III. Osztályban.
A WHO ajánlása (8, 9) szerint elegendő az I. osztályú nők számára, t. j. alacsony kockázatú, terhesség alatt végezzen egy-két kardiológus vizsgálatot. A II. Osztályba tartozó nők esetében a szívvizsgálat minden trimeszterben megfelelő. Osztályú terhes nőknél, t. j. magas szövődmények kockázatával 1-2 hónap után szív- és szülészeti vizsgálatok ajánlottak. A nőknél a IV. osztály, ha teherbe esnek és nem értenek egyet a terhesség megszakításával, akkor a megközelítésnek szigorúan egyéninek kell lennie, gyakori ellenőrzésekkel, t. j. 1-2 hónap múlva újra.
Artériás magas vérnyomás
A terhességi artériás hipertónia (AH) a terhesség egyik leggyakoribb szövődménye, és az anyai, magzati és újszülöttkori morbiditás és halálozás egyik fő oka. Bonyolítja a terhességek mintegy 10% -át, és számos etiológiai, lefolyású és prognózisú nosológiai egységet tartalmaz. (10) Az AH diagnózisát a terhesség alatt a vérnyomás (BP) abszolút értékei alapján határozzák meg - a szisztolés BP ≥ 140 Hgmm vagy a diasztolés BP ≥ 90 Hgmm növekedése, míg a terhesség alatt megkülönböztetünk enyhe (140 - 159/90 - 109 Hgmm) és súlyos (≥ 160/110 Hgmm) emelkedés a vérnyomásban. (3) A terhességi magas vérnyomás ESH/ESC ajánlások szerinti osztályozását a 2. sz. 3.
Diagnózis már fennálló magas vérnyomás csak akkor egyértelmű, ha a hipertónia terhesség előtti vagy a 20. terhességi hét előtt történő előfordulásának anamnesztikus jele van. A legtöbb betegnél a magas vérnyomás a szülés után több mint 42 napig fennáll. A legtöbb esetben (> 90%) primer, esszenciális hipertónia.
Gesztációs hipertónia jellemzően a terhesség 20. hete után alakul ki, és a terhesség 6-7% -át bonyolítja. Nem mindig társul klinikailag jelentős proteinuria - átmeneti magas vérnyomásról beszélünk. Ez általában csak a vérnyomás enyhe emelkedésével jár, és a harmadik trimeszter késői fázisában nyilvánul meg. Ha a magas vérnyomás klinikailag jelentős proteinuriával jár (≥ 0,3 g/nap 24 órás vizeletgyűjtéskor vagy ≥ 30 mg/mmol vizelet-kreatinin véletlenszerű vizeletmintában), akkor preeclampsia. Könnyű és nehéz formára oszlik. Nál nél könnyű forma a preeclampsia sTK-értékei> 140 Hgmm vagy dTK> 90 Hgmm, de szisztolés értéknél kevesebb, mint 160 Hgmm, diasztolés vérnyomásnál pedig 110 Hgmm. Az enyhe proteinuria mellett (≤ 5 g/24 óra) egyéb klinikai vagy laboratóriumi eltérés nem jelenik meg. Az ödéma már nem tartozik a preeclampsia diagnosztikai kritériumai közé. A fiziológiailag folyamatban lévő terhességek legfeljebb 60% -ában fordulnak elő.
A preeclampsia gyakoribb az elsőszülötteknél, a többes terhességeknél és a cukorbetegségben szenvedő terhes nőknél. Placenta elégtelenséggel és intrauterin növekedési retardációval, valamint a magzat koraszülöttségével jár (amelyek gyakran elégtelenséggel járnak együtt). Súlyos preeclampsia jellemző sTK értékek ≥ 160 Hgmm vagy dTK ≥ 110 Hgmm, az új kezdetű szignifikáns proteinuria meghaladja az 5 g/24 órát, a vérlemezkeszám