
A pszichomotoros tempó azt a sebességet jelenti, amellyel az ember egyéni tevékenységeket végez. Veleszületett, az oktatás nem változtathatja meg. A gyors és lassú tempónak megvannak az előnyei és hátrányai. Teljesítményorientált társadalmunkban a gyorsabb tempót részesítik előnyben. A lassabb azonban gyakran magában foglal türelmet és körültekintést. Vannak olyan szakmák, amelyeket nem lehet gyorsan elvégezni. Például egy pirotechnikus és egy könyvelő.
Mit kell tenni, ha lassú gyermeke van?
1. Szánjon több időt gyermeke összes tevékenységére
Ha egyáltalán lehetséges, ne kényszerítse a gyereket a gyors cselekvésre. A vezetés és a stressz idővel rontja a gyermek lassúságát. Ne próbálja utolérni. Például engedje, hogy egy gyermek csak egy körbe menjen, de hagyja, hogy nagyon élvezze. Az üldözés nem fogja növelni a hangulatát. Adja meg neki azt az érzést, hogy mindent meg lehet tenni békében és a saját tempójában. Ha kirándulni megy, jobb, ha kevesebb dolgot tervez meg, hogy ne kelljen folyton üldöznie gyermekét. Tehát Ön és a gyermek jó hangulatban fognak élvezni.
2. Próbáljon meg otthon rendszeres sorrendet kialakítani
Például, amikor a gyermek reggel ugyanazon tevékenységeket végzi ugyanabban a sorrendben, akkor végül automatizálja. Nem kell állandóan azon gondolkodnia, hogy először mosdóba megy, vagy inkább reggelizik. Az automatizált tevékenységek segítenek a gyermeknek hamarabb elhagyni a lakást. Ily módon a gyermek automatizálhatja az iskolai tevékenységeket. Például kütyük tárolása még egy órán át. Minél több tevékenységet automatizált, annál kevésbé fog gondolkodni az egyéni tevékenységeken, és annál kevesebb időbe telik.
3. Tanítsa meg gyermekét az idő kezelésére
Az időgazdálkodás minden ember számára hasznos, de a lassabb pszichomotoros tempójú gyermekek számára kétszer akkora. A lassabb gyermekeknek több időre van szükségük a tevékenységek elvégzéséhez. Ezért tudnia kell, hogyan kell jól megszervezni az időt. Tanítsa meg gyermekének, mennyi időre van szüksége a tevékenységhez. Tanítsd meg azt is, hogy időtartalékkal dolgozzon. A gyermeknek mindenekelőtt tudnia kell, hogy mennyit kell otthagynia a házból iskolába, beérni a buszra, időben megérkezni az iskolába. Gyakorold otthon a különféle tevékenységekhez szükséges idő becslését is. Hadd találgassa, meddig mosogat, ír házi feladatokat, porszívózza a gyermekszobát és így tovább.
4. Tanítsa meg gyermekét, hogy nem mindent kell 100% -osan elvégezni
A lassú gyerekek gyakran nagyon pontosak. Azt akarják, hogy minden tökéletesen megtörténjen, és ezért sok tevékenységet nem fejeznek be. Tanítsd meg a gyerekeket, hogy ismerjék fel, mit kell tökéletesen elvégezni, és sok időt szánjanak erre, és ami nem igényel annyi figyelmet. Csak valami középszerűt kell tennie, és vannak olyan dolgok, amelyekre nem kell különösebb figyelem.
5. Fogadd el a gyermeket olyannak, amilyen
Minél kevésbé lassan foglalkozik gyermeke, annál jobban fognak élni. És ez igaz minden olyan dologra, amelyet nem tudsz irányítani. Csak a gyermek tempójához való hozzáállását változtathatja meg. Nem kell lassan venni. A gyermeknek csak több időre van szüksége, mint a többieknek. Türelmesnek, alaposnak, gondoskodónak és óvatosnak tekintheti. Jobban hangzik, és valójában ugyanazt a tulajdonságot írja le. Előfordulhat, hogy gyermeke munkatempója a norma alsó tartományában, a munkatempója pedig a norma felső tartományában lehet. Lehet, hogy gyermeke nagyon lassú, független, határozatlan és lusta. Ez viszont elhamarkodott, túlhajszolt, türelmetlen és ideges szülőként érzékelheti. Mindez feszültséget okozhat a családban. Adjon több időt a gyermekének. Lehet, hogy meglepődik azon, amit nagyon jól tud csinálni.
Lassú gyermek az iskolában
Ha egy gyermek jelentősen lassú, akkor nagyon megkönnyebbülhet az iskolában. Néhány tanár önállóan adja neki, van, akinek a pedagógiai-pszichológiai tanácsadó központtól visszaigazolásra van szüksége. A tanár több időt adhat egy ilyen gyermeknek a feladat elvégzésére, kevesebb gyakorlatot adhat neki, a gyermek minden második mondatot beírhat a diktátumba, vagy csak arra értékelhető, hogy mit sikerült a papírba írni. Néha szóban is értékelhető.