A borok több mint 90 százalékát korai fogyasztásra szánják, és két éven belül fel kell nyitni.
2014. január 10., 19:00 Ondrejcsák Róbert
Van egy nagyon gyakori mítosz: minél régebbi a bor, annál jobb.
Ez a bor egyik legnagyobb hibája. A borok több mint 90 százalékát korai fogyasztásra szánják, vagyis két éven belül fel kell nyitni.
A legjobb borok csak nagyon kis részét lehet archiválni több mint öt évig. És még ebben az esetben is függ többek között azoktól a fajtáktól, amelyekből a bor készült.
Kevés ember jut eszébe például elhalasztani a Sauvignon Blanc sörcsarnokot hosszabb ideig, de például a felső Cabernet Sauvignon húsz évig fog tartani, nem beszélve például az évszázados Madeirákról.
Természetesen ez a bortárolás körülményeitől is függ, de ez egy másik nagy téma, amely később külön cikket érdemel.
Tíz évnek nem kell semmit sem jelentenie
- Értékelés: 4,5 ***** (a maximum 5-ből)
- Lehetséges: most tökéletes formában van, minden bizonnyal további öt évig fog tartani. Nem kockáztatnám, az élmény most tökéletes
- Árkategória: 25 eur
A bor kiváló minősége és a tökéletes tárolási feltételek mellett is előfordul, hogy tíz év után nem kapja meg azt, amire számított.
Ingyen a bor szerves "lény", sok minden elromolhat. Másrészt, ha ez sikerül, akkor ez egy nagyon specifikus és többnyire hatalmas tapasztalat.
Ennek az állításnak a tesztelésére van borunk a spanyol Rioja régióból. A négy közül a legmagasabb minőségi kategóriába tartozik - ez a Gran Reserva -, amelyet hosszabb archiválásra szánnak.
A helyi szabályok szerint az ebbe a kategóriába tartozó bornak legalább két évet tölgyfahordóban, további három évet pedig üvegben kell töltenie, mielőtt forgalomba hoznák.
A rioja-i bor mindig a Tempranillo fajtából készül (Portugáliában Tinta Roriz vagy Aragnonez) hozzávetőlegesen 15 százalék Garnacha (Franciaországban Grenache néven ismert) és kisebb számú Mazuelo és Graciano fajta hozzáadásával.
Arányuk azonban az egyes borászatok esetében változó, és előfordulhat, hogy egyeseket teljesen kihagynak, ill. az arány meghaladja az átlagot (például Bodegas Faustino többnyire kihagyja Garnachot).
A várakozásoknak megfelelően borunk színe ma barnásvörös vagy barna, mintha kávé lenne.
A Tempranillo általában barna tónusú borokat ad, ráadásul ebben az esetben a bor barnulása komoly életkorot kapott.
Bor állapotban
Erre a korra azonban a bor meglepően friss aromával, gyümölcsösséggel rendelkezik, jellemzőbb az érettebb borokra, alkoholban szárított füge és meggy aromával.
A legfontosabbak azonban a harmadlagos aromák, ami ebben a korban teljesen érthető. Nagyon kellemesek, simaak, nem agresszívak. Cédrusfa és szivar doboz.
Az első benyomás nagyon pozitív. A bor szép állapotban van. Tökéletes egyensúlya és frissessége van a savasságnak köszönhetően, amely teljesen integrált és a háttérből működik. Életben tartja a bort, de nem tolja előtérbe.
A tanninok simaak, puhák, és tökéletesen integráltak is. Az utóíz hosszú, a cédrusfa és az aszalt szilva dominálja.
Elmondható, hogy a bor korához képest nagyon friss tiszta gyümölcsöt mutat, a szilva meglepő módon a legintenzívebb, különösen az első fázisban.
Egyébként a gyümölcs nem is kevés lekvár, ami nagyon gyakran előfordul az idősebb boroknál, és nem hagyják figyelmen kívül, mint a mediterrán régió vörösborait.
A gyümölcsöket a már említett harmadlagos aromák követik: régi szekrény, füst-szantálfa, vanília-cédrus édesség, fenyőmag.
Még egyszer emlékeztetlek arra, hogy ez egy majdnem 20 éves bor, és nem a bomlás kezdetének nyoma vagy jele, vagy hogy a bor fáradt, öreg lenne. Egyszóval: tapasztalat.
Ezenkívül a minőség/ár arány kiváló. Egy másik régióban (legyen az Bordeaux, Burgundia vagy Kalifornia) kétszer annyit fizetne ugyanazért a minőségért.
A személyes adatok kezelésére az Adatvédelmi irányelvek és a sütik használatának szabályai vonatkoznak. Kérjük, ismerkedjen meg ezekkel a dokumentumokkal, mielőtt megadná e-mail címét.