Európa öregszik. Ez nem prófétai ujjveszély, hanem tény. Saját gyermeke nagy gazdasági teher. Nem csoda hát, hogy sok fiatal, aki elég idős ahhoz, hogy családot alapítson, elgondolkodik azon, hogy ilyen terhet rakhat-e magára vagy sem. A munka ma nem magától értetődő, mint 1989 előtt. A munka szűkös, rosszul fizetett és mindenekelőtt instabil. Ma a hangsúly a munka rugalmasságán van. Ez azt jelenti, hogy a rendszeres teljes munkaidős munkákat bérmunka váltja fel. Ahol korábban 10 ember teljes munkaidőben dolgozott, ma három ember teljes munkaidőben, hét pedig részmunkaidőben dolgozik. A munkaadók megpróbálják csökkenteni a teljes értékű szerződéseket, mert ez megterhelést jelent számukra. Díjakat kell fizetniük, bizonyos jogokat garantálniuk kell. Sokkal hatékonyabb számukra egy teljes körű munkaszerződéssel rendelkező emberek kis csoportjának alkalmazása, amely a vállalat magját, majd több "vállalkozót" alkot majd. Világosan és világosan látjuk. Kínálunk egyszeri brigádokat, segítséget a hipermarketben a karácsonyi ünnepekre, ételszállítást, konyhai segítséget és hasonlókat. Ha egy alkalmazott teljes értékű szerződésre akar jutni, akkor sem kivétel, hogy pontosan a megállapodás révén "mászik" rá. Önmagában a teljes munkaidőben végzett munka egyre ritkább és védettebbé válik.
Ilyen labilis helyzetben, amikor nemcsak a munka, hanem maga a vállalat is, vagy annak működése instabil, senki sem lehet biztos abban, hogy hosszú távon dolgozik. Ez duplán igaz egy fiatal tapasztalatlan középiskolai vagy egyetemi végzettségre, megfelelő tapasztalatok és kapcsolatok nélkül. A gyermek azonban olyan dolog, amelyet nem adhatunk vissza, eladhatunk vagy kicserélhetünk. A gyermek nem árucikk. A kismama nem rugalmas vállalkozás, amely csak akkor tudja bebugyolálni és felakasztani az illetőt, ha nincs rá eszköz. A gyermeknek nemcsak hatalmas energiára van szüksége, hanem hatalmas pénzre is. Ez azonban szerencsejáték egy olyan világban, ahol nincs gazdasági bizonyosság. Nem csoda, hogy sok fiatal ezt követően elhalasztja a családalapítást, amíg szilárd talajra, saját lakásra és viszonylag biztos munkahelyre nem képes. Ha szüleinknek és nagyszüleinknek húszas éveikben születtek gyermekeik, akkor ma már szerencsés, ha harminc éves korukra van gyermekünk. Azt is el kell mondani, hogy már egy gyermek gazdasági teher, nem beszélve több anyáról.
Többek között meg kell említeni, hogy manapság például óriási számú egyetemi hallgató van hazánkban. Az egyetemek számára a hallgatók száma a meghatározó tényező, mert támogatást kapnak. A fiatal szemszögéből nézve a tanulás azért előnyös, mert elméletileg növeli esélyeit a jobb munkára. Ez nem szabály, de egyetem nélkül a mai társadalomban gyakran minden ambíciónkat (ha van ilyen) a kukába dobhatjuk. Hatalmas tömegű diákot hozunk létre, akiket gyakorlatilag leírnak a családalapításkor. Egy hétköznapi hallgató örül, ha meg tudja fizetni a tanulmányaival kapcsolatos költségeket, és amennyire csak lehetséges, gyermekről álmodhat. Ez visszavezet minket abba a helyzetbe, amikor a családalapítást legalább az érettségi után elhalasztják, legalább körülbelül 24 éves kor után. Természetesen megint egy friss diplomásnak kell valahogy beilleszkednie a "dolgozó tömegbe". Hangsúlyozni kell azonban, hogy az oktatás soha nem káros. Így ez a bekezdés nem kritika volt, csupán kijelentés.
Végül megemlíthetjük az erkölcsi kérdéseket is. Jelenleg az individualizmus, az egoizmus és az önzés értékei kerülnek előtérbe. Végül is maga a kapitalizmus ezeken az értékeken alapszik. Egy kapitalista társadalomban a sikert a nyereség, vagy az, hogy mennyi pénzem van a bankszámlámon. Az alapvető követelmény: "keressen minél többet és élvezze a pénzét". Tettünk ekkor ebből a (nem) erkölcsi alapból ered. A család azonban ennek az ellenkezőjét követeli. A család főleg adakozásra szorul, és gyakran önfeláldozást igényel. Ez azonban manapság nem "modern". Végül is szeretné élvezni a pénzét, vásárolni, költeni, szórakozni, és nem készíteni asztalokat, és kiszámolni, hogy lesz-e elég fizetnie a baba ételeinek ebben a hónapban. Akkor nem jobb kutyát venni?
Tehát ne számítsunk arra, hogy a lakosság megállítja az öregedést, amíg a lakhatás és a gyermek luxus. Ne várjuk, hogy a fiatalok tömegesen hozzanak létre családot, amíg a társadalom nem biztosítja számukra a megfelelő kezdő bázist. Ne várjuk meg a babakocsik felhőit, miközben a családalapítás gazdasági tánc lesz egy fiatalember számára a kés szélén, ahol minden lépésben nyomorúság és végrehajtó vár. Ne várjuk, hogy a fiatalok ennyire függetlenek lesznek, amíg ez szinte elérhetetlen cél lesz. Egy fiatalnak nemcsak a saját tisztességes házához és a családalapításhoz kell joga, hanem arra is lehetősége, hogy ezt a jogot fiatalon valóban élhetővé tegye. Ha valahol a családról beszélünk, az szinte mindig a következő mondattal kezdődik: "A család a társadalom alapvető sejtje."