Archívum
Forrás: Archívum
Képtár
Archívum
Forrás: Archívum
Ablakjaikat bambusz roló borítja, így még egy csík sem látható. Ők okiji, gésa házak. Megtalálhatja őket Japán egykori és jelenlegi nagyvárosában - Kiotóban és Tokióban. Megvannak a történelmük, hagyományaik, rejtélyeik, titkaik. Csak a kiválasztott nők vizsgálhatják meg őket.
Kiotó számos történelmi emléke miatt az ország egyik leglátogatottabb helye. A gésák ötnegyede van, amelyeket virágosnak neveznek. Közülük a legszebb, de a társaságok árait tekintve is a legdrágább a Kamo folyó mellett.
Virágnegyedek
A folyóról gyönyörű kilátás nyílik nemcsak a környékre, hanem a mesterséges homokos strandra is, ahol nyugágyakban lehet tekerni, mint például a párizsi Szajna, a budapesti Duna vagy tavaly nyár óta a pozsonyi Duna. A divat a divat.
A virágnegyedek sokat változtak az elmúlt években. A tisztességes teaházak és éttermek kárára, ahol párnákon ülnek a földön, zajos szórakozóhelyeket, bárokat és játékokat adtak hozzá, ahol a külföldiek és a japánok is jól megpörgethetik whiskyvel vagy sörrel. Szerencsére a gésai házak és iskolák nem tűntek el. Ezeknek a társaknak a meghívása vacsorára vagy ünnepségre még mindig a "ragyogás", a jó helyzet és a nagy bankszámla jele a japán férfiak számára. Amellett, hogy például egy rangos golfklub tagja, egy drága autó, egy designer ruha vagy egy híres divatház órájának tulajdonosa.
A turisták is jól érzik magukat. A túra programjában általában megjelenik egy enyhén stilizált pont: még egy séta. És a képzelet azonnal teljes kapacitással kezd dolgozni. Sokak fejében élnek Arthur Golden A gésa emléke című bestsellere és a szegény lányról, Saruji-ról szóló, ugyanolyan híres, három Oscar-díjas filmje. Ziyi Zhang, a híres kínai színészsztár alakította.
Asztalok névjegykártyaként
Általában kora estét különítenek el egy gésa "nézésére" az utcán. Aztán először találkozhatnak velük, mert általában úton vannak otthonról a "munkahelyek" felé, vagyis a teaházakba és éttermekbe. Ha találkozol velük, nem csak vitát indítanak veled. Nevelésük nem teszi lehetővé.
Mit lehet megtudni azokról a nőkről, akik Okijaban élnek a bejáratnál. Több asztal lóg ott. Néhányuk rendes fából készült, fekete kalligrafikusan írott lánynévvel - gésák tanoncai, akiket Kiotóban majko-nak hívnak. Más asztalok tökéletes műalkotások. Az egyiket finom bőr borítja, a nevét arannyal írják, a másikat még gyöngyházba is berakják. Mindkettő elárulja, hogy tulajdonosaik gazdag emberek, tehát már elismert és tapasztalt gésák.
A gésa iskolák elején újra elolvashatja - ha megérti az igazságot egy japán kalligráfussal, a pontos iskolarendet. Megtanulja, ha egy órányi tánc, zene, társas viselkedés, megfelelő séta, virágdíszek, teakészítés és mikor kell írnia a szokásos japán, angol vagy történelmet. Kíváncsiságunk fokozódik, amikor meglátunk egy idősebb gésát egy gyönyörű kimonóban, egy okija előtt állva. Bár Bedekre szerint nem lehet fényképezni őket, ez már nem igaz. Az elegáns, gyönyörűen díszített hölgy nyilván tud valamit a marketingről. Belülről behívja anyját, és megparancsolja, hogy pózoljon idegen kamerák előtt. Mindent szigorú tekintettel figyel a függönyök közötti résen keresztül. Majkónak túl kell élnie az egész ún Gyakornoki évek egy gésa felügyelete alatt, ahogyan Kiotóban képzett gésákat hívnak. Soha nem szabad egyedül sétálni vagy a társasághoz menni. Ezek a szabályok évszázadok óta igazak és érvényesek ma is.
Nem prostituált
"Majko és gejko az urak képzett társai, tökéletes művészek, a japán kultúra és hagyományok részei" - hangsúlyozza vezetőnk, Keiko. Tudja, miért. Állítólag nincsenek külföldi turisták, akiktől nem tehetnék fel a kérdést, hogy a gésa nem csak a szexmunkások beceneve.
"Tudom, sok könyvet olvastál és sok amerikai filmet láttál. Legtöbbjük azonban messze van az igazságtól. A gésák soha nem voltak és nem is prostituáltak, és nem nyújtanak fizetős szexuális szolgáltatásokat "- ismételgeti Keiko többször. Amikor azonban vitát folytatunk Kumiko Kohno-val, egy gésa iskola angol tanárával, hangja sokkal enyhébb. Elismeri, hogy a gésa státusza meglehetősen zavart volt a második világháború alatt és azt követően, amikor a megszállt japán vidéken némelyikük művészetükkel nem szórakoztatta az amerikai katonákat. "Akkor egyszerűen rájöttünk. Ez azonban kivételes helyzet volt, és ilyen kivételes esetekben történhetnek dolgok "- teszi hozzá. "Még a gésák és a teaházakba járó vagy oda járó férfiak kapcsolata ellenére is más a helyzet. Nem lát senki fejébe, és nem is parancsol a szívének. Minden partin megszülethet a szeretet, és bensőséges kapcsolathoz vezethet. "
A pénz mindig fontos szerepet játszott a geekek életében. Drága kimonók, fodrászok és egyéb szolgáltatások, amelyekre szükségük van. Sokaknak ezért gazdag védnökeik vannak, akiket Dannának hívnak. Korábban elsősorban gazdag üzletemberek voltak, ma politikusok, pénzemberek, sikeres sportolók, az alvilág főnökei.
Egy köteg pénzzel rendelkező pártért
Gésát buliba hívni anyagilag megterhelő. Az alapdíj ezer dolláron alapul. Ezenkívül a taxik, italok és étkezések kifizetése, ami nagyon drága, különösen a gondozott teázókban. Aki pedig egy fiatal anya társaságára vágyik, annak magasabb költségekkel kell számolnia. A hagyomány szerint mindig jön legalább egy meleg srác. Szerencsére a pénzügyi társaságok gyakran vállalnak pénzügyi felelősséget. Milyen lenne, ha vállalati partikat szerveznének üzleti partnerekkel a világ minden tájáról táncos és énekes partnerek nélkül? Ezenkívül, ha a kiadásokat a társaság pénztárából lehet kifizetni. Kevésbé fizetőképes fiatalokat is ki lehet találni. Gyakran az egész osztály díjat gyűjt egy gésáért, aki bemutatja művészetét.
Vonzóak és gazdagok akarnak lenni
A régi filmeknek és a történelmi regényeknek megvan a varázsa. De melyik mai fiatal hölgy szeretne gésát készíteni? Meg fog lepődni, ez még mindig népszerű szakma. Igaz, hogy az 1920-as években körülbelül 80 000-rel több lábszárvédő volt és ma már alig egynegyede, de számuk az utóbbi időben növekszik. Különösen a televízió játszik szerepet. Gyakran bemutat felvételeket teaházakból és bárokból, ahol gyönyörű gésák táncolnak és szolgálják fel a vendégeket.
De mit tudsz már az életről, amikor tizenkét vagy tizenhárom éves vagy? - Néha megkérdezem tőlük, miért akarnak gésák lenni - folytatja Kumiko. "Vonzóak és gazdagok akarunk lenni" - mondják. "Sok lánynak, különösen a szegényebb családokból származó lányoknak, ez olyan, mint a modellek vagy a színésznők világa. A valóságban azonban ez nagyon kemény munka. A tudás és a művészi tehetség mellett a gésa jelöltnek csinosnak és veleszületett intelligenciával kell rendelkeznie. Idővel sok tulajdonos úgy találja, hogy egyszerűen nem tudja megtenni. Hogy a kimonó szép, de nehéz. Idegesek a gazdagon díszített frizurájuk miatt, amelynek egy hétig kell tartania, és ezalatt nem szabad hajat mosniuk. Megakadályozza, hogy kemény párnákon aludjanak, amelyek úgy néznek ki, mint egy vágott tuskók, hogy a frizura ne romoljon el. Gyakran még a tanítás négy évét sem élik túl, és bár ők a tulajdonosai, távoznak. "
Nyelveket is tudniuk kell. Hiszen a külföldi vendégeknek gyakran kell szórakoztatniuk a céges bulikat. A japánokról tudni lehet, hogy a nyelveket nagyon nehéz megtanulni. A japán hangnemeken alapszik. Ugyanaz a szó, mintha más hangmagasságban énekelték volna, egészen mást jelent.
Majko még tanonc után sem léphet azonnal az ún szabad láb. Az iskola pénzügyileg nagyon megterhelő, ezért jól eladósodtak, és sok évig még fizetniük kell érte. Csak akkor tudnak pénzt keresni magukon, ha "tiszták". Előfordul, hogy úgy döntenek, hogy összeházasodnak vagy egyetemre mennek. "Már jól felkészültek a következetességre, a türelemre és az alázatra" - emlékeztet Kumiko. "Sokan elkapják asszisztensként vagy a fontos vezetők szürke eminenciáit. Végül is régóta elsajátították a beszélgetés taktikáját, az illemtant és a férfiakkal való beszélgetés művészetét egy olyan országban, mint Japán, ahol még mindig nyilvánvaló a férfi dominancia. "
Van pihenés gésákkal
A japán férfiak imádják a teaházakat, bárokat és kaszinókat. Van, aki naponta jár, mások havonta legalább egyszer. A feleségek tudják, hogy a férfiak gésák után mennek, és csendben maradnak. Ez a hagyomány része. Tudják, hogy embereiket profi társak szórakoztatják, akik táncolnak és énekelnek. A gésa birtoklása egy bizonyos exkluzivitás és státusz jele egy japán férfi számára. Egy olyan társadalomban, ahol a kemény munka, függetlenül a munkaidőtől, magától értetődő, a gésákkal töltött este kiváló kikapcsolódás. Tudják, hogyan szórakozhatnak, szellemes beszélgetéseket folytassanak, de hallgathatnak, hízeleghetnek, vagy fűszeres történetekbe viszik a munka témáját. Ha szükséges, beszélgetnek a vendéggel a főnökéről vagy beosztottjairól, és ha akarja, megbeszélik vele a színház legújabb premierjét, a futball, a szumó vagy a golf eredményeit. Geisha állítólag nem ígér titkot az ügyfelekkel és az interjúk tartalmával kapcsolatban. De ha csalódást okoznak a bizalomban, és zavarba hozzák azokat, akik bíztak bennük, az üzlet valószínűleg már nem fog virágozni. Nem valószínű, hogy bárki megrendeli őket.
Lényegében egy gésa korlátlan ideig végezheti hivatását, amíg az ügyfelek érdeklődnek iránta. Szélsőséges példa Cutakijokomacu Asaji, a legrégebbi japán gésa. 1910-ben, tizenhat éves korában debütált profiként. Majdnem kilencven évet töltött a vendégek szórakoztatásával. Hogyan tekint a japán társadalom a gésákra? Kumiko nevet, de aztán elkomolyodik. "Ez engem zavar, ezért nem venne feleségül egy ilyen múlttal rendelkező nőt a világ bármely pontjának partnereként. De néhány férfinak megfelel. Ezért a természettől, a családi hagyománytól vagy a helyzettől függ. Bár úgy tűnik, hogy a japán társadalomban továbbra is a férfiak uralkodnak, a nők, különösen az anyák döntenek arról, mi történik a családban. Például a családi költségvetést szinte mindig egy nő tartja. Bár a férfiaknak nagyobb szabadságuk van szabadidejük eltöltésére, nagyobb a kötelezettségük a családjuk ellátására is. Így végül kiegyensúlyozott. "