11.6. 2009 7:00 Minden szülő azt akarja, hogy gyermeke legokosabb, legszebb, jobb legyen, mint a másik. Dicsekedni akar vele a családban, a társadalomban. Ha azonban egy szülő fogyatékkal élő gyermeket szül, az trauma, katasztrófa, nagy sokk és kilátástalanság számukra. A gyermek betegsége sok házastársat megoszt. Minden a fogyatékosság típusától és a pár természetétől függ. Akár szégyellik a gyereket, személyes kudarcként veszik át a státuszt. Gyerekként annyit elfogadok, amennyit elutasítok.
Szegények?
Általában sajnálatosan nézünk a fogyatékossággal élő gyermeket gondozó házastársakra is. Talán a környezet hibát követ el az ilyen diagnózisokban. Feleslegesen figyelmezteti a házaspárt, hogy valami nem normális számukra. A szülők gyakran megszokják a kérdést, miért kerültek ilyen helyzetbe. Néha kegyetlen kérdések merülnek fel arról, hogy miért is született valójában, vagy miért él velük, és nem az alkotmányban.
Szülei mellett az egész közvetlen családnak is meg kell birkóznia a fogyatékkal élő gyermekkel. Az ilyen gyermeket nem szabad elszigetelni, minden nap segítségre van szüksége, általában egy vagy két embernél.
A házastársak kommunikációja megváltozik a fogyatékos gyermek születése után. Ha az anya jobban törődik az utódokkal, mindketten idegesebbek, kissé elszigetelik a gyereket, mert szégyellik őt, elrejtik szerencsétlenségüket, belső konfliktus alakulhat ki. A család szándékosan kerüli a szomszédokat, kíváncsi tekintetüket, abbahagyják a közös sétákat, az üzletet.
Ha a gyermek nem kommunikál önmagában, akkor még inkább lelkileg elmarad. Társaival is együtt kell lennie, nemcsak orvosokkal és felnőttekkel. Ha egy gyermek legalább egy kicsit rájön, hogy a saját szülei izolálják, akkor mélységesen alacsonyabbrendűség érzése alakulhat ki benne. Nem bízik magában, a környezetében, a szüleiben.
Az orvosok azt állítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek legnagyobb stresszes tényezője inkább a szülő, mint a beteg. Ráadásul közülük sokan nem tartanak speciális tanfolyamot a fogyatékkal élők kezeléséről. "Ez az én babám, tudom, hogyan kell csinálni" - szokják meg és kerítik. A tanfolyamokon megtanulják, hogyan kell viselkedni különféle helyzetekben, hogyan kell beszélni a fogyatékossággal élő személyekkel. A szülőknek a lehető legszokásosabban kell venniük. A gyermeknek, még akkor is, ha a fogyatékossággal élő személynek éreznie kell a szeretetét, ilyen helyzetben még közelebb kell kerülnie egymáshoz.
A legtöbb szülő a gyermekeit is képtelensége miatt intézetbe helyezi. A fele nem hajlandó vele együtt lakni ugyanabban a háztartásban. A statisztikák szerint az emberek akár 73% -a támogatja, hogy a fogyatékossággal élő újszülöttet ne tartsák életben mindenáron.
ÚJ:Szakmai segítséget keres gyermekpszichológia, intim egészség, táplálkozás vagy házassági élet kérdéseiben? Kattintson a mi Tanácsadás, hol találja meg a választ a kínjaira. Küldjön nekünk online kérdést még ma!
Véleménye erről a cikkről? Írj hozzászólást