Ma egy rövid útra indulunk. A következő tereptárgyakat adjuk meg: Pezinok, Szabadság-szobor, Mező, Kék. Ez nem egy hely, ahol kirándulni kell, mert az út egy része forgalmas úton halad és nem túrázás, hanem inkább szerencsejáték. Egyébként az út azon részén kívül ez egy gyönyörű út.
Ismerőseim Pezinokot a pozsonyi utak népszerű célpontjaként rögzítették. Valószínűleg egy csendes parkhoz (jelenleg zárva) és minden bizonnyal egy steakhez, ahol jól főznek. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban azt hiszem, ilyen csendesen jártunk Pezinokról Modrába. Szép környezet és kirándulás. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálom újra. Csak az utazás végén jutott eszembe, hogy Šenkvíce felől jövünk. Pezinok felől az út túl forgalmas egy gyalogos utazáshoz. De mit mondok neked? Térjünk rá a lényegre.
Pezinokon nem sok képet készítettem.
Csak a kedvenc áruházam. Aztán a szabadság szobrához mentünk.
Ez meglepő látvány egy felkészületlen ember számára, bár nem vagyok biztos benne, hogy zöldnek kell-e lennie.
A Szabadság-szobor által uralt építészet általános képe. És már majdnem úton vagyunk Pezinok felől.
Az út sokkal forgalmasabb, mint amire 30 évvel ezelőtt emlékszem.
Itt-ott szimatolja a hangyabolyot.
Máskor az út mellett eladott burčakon. Legalább láthatja, kivel ittam. Ezt teljes sebességgel túrázásnak hívom. Amikor az utazás kellemes ülésre fordul a burčiakon, mindig élvezem. És ha a későbbi túrázást két literes üveg burčiakkal fűszerezik egy rupsában, akkor igen. Nekünk, turistáknak figyelnünk kell az ivási rendszerre. Az igényes túrákhoz pedig pótolnunk kell a cukrot. És minden turista elmondja, hogy a szőlőcukor hatékony. Így a burčiak ideális ital a profi turizmus számára. Csak mondj nemet! Ja, valahogy összekuszálódott a lábunk az aszfalton a kastély közelében.
Tehát jobb földúton haladni. A turizmus terepmenetté alakul.
Kellemes környezet, csendes. Békák ácsorognak a kölykökben.
A bogáncsok útközben kiszáradnak.
A víz mellett nő a fű.
A fák letörnek a szigeteken.
Utolsó pillantás a tóra, és lassan bejutunk Modra belébe.
A kék őr harci macska, szerencsére elengedett minket. Egyébként nem tudom, nem tudom, hogy alakulna.
Modrában van egy nagyobb medencéjük is, ahol ülve élvezheti a halak topogása által megszakított csendet. Nem sikerült lefényképeznem, és nem akarok többé foltokat ide rakni, de itt gyönyörű színes halak élnek, talán a beszélgetésben valaki tudja, mit mondjon. Talán kárász. Hogy turizmusunk halászattá válna? Azta…
A Modra újabb kötelező nézete.
Oké, szóval megfordulok és a másik oldalról kattintok.
Nos, és mivel a nap lenyugodni akar, itt az ideje visszatérni Pozsonyba.
Ha szép, a hétvégén találkozunk Modrában. Az évjárat csak most kezdődik. Az alkoholizmus minden szakaszáról láthatunk majd:-)