Daniel Šarga, ahojmama.sk munkatárs, 2020. október 2., 4:12
Amikor ki akartuk próbálni, hogy gyermekeink hogyan fognak boldogulni a létrán, a választás a Zejmar-szorosra esett. A Szlovák Paradicsom egyetlen része a központi részén kívül nem túl hosszú és nem is igényes. Fél óra, pár létra, gyaloghíd és Geravában vagyunk. Legalábbis erre emlékeztem a diákkoromból, és most a gyerekekkel vártam. Természetesen a valóság teljesen más volt.
A gyönyörű Zejmar-szurdok tipikus díszlete.
Fotó: Daniel Šarga
Játékosan meg tudjuk csinálni, nem volt kétségem afelől, amikor egy hátsó hátizsákba csomagoltuk otthon az utolsó darabokat egy nyolcéves lányával és egy hatéves kisfiával. De nem volt teljesen játékos. Inkább egy kissé adrenalinnal töltött órás élmény a fiammal, aki eddig csak akkor látott mini létra, amikor szobát festettünk egy lakásban.
Az autót a legendás Hotel Priehrada közelében, Dedinkynél leparkoltuk, és onnan a piros jelzésen haladtunk a lejtőn, ahol télen síelnek. Néhány tíz méter után szép kilátás nyílt Palcmanská maša-ra, amely Szlovákia egyik legkisebb, de egyben legszebb víztározója. Célunk azonban másutt volt. Az erdőn át a közeli Mlynky - Biele vody falu felé vettük az irányt, és néhány száz méter múlva eljutottunk a kék jelzéssel ellátott bal oldali Zejmar-szurdok torkolatához.
Miután szimbolikus díjat fizettünk a szurdokba való belépésért, egy természetes mini-világban találtuk magunkat, amelyet egyszer-egyszer élvezni kell. Bár több mint egy hétig tartó kinti túránk során nem esett sokat, a szurdokban végig volt víz. Eleinte egy ideig a sziklákon sétáltunk, és megtaláltuk a megfelelő stabilitást, hogy ne lépjünk a vízre. Ez nagyon jó móka volt a gyerekeknek, szerencsére senki sem ázott meg.
Vasemelőkkel folytattuk, amihez már kevésbé hozzáférhető terepen kellett a láncok támasza. És akkor jött: az első vízesések és mellettük egy létra. Gyönyörű kilátás, de kihívás is.
Kicsit kalandos a létrákon.
Fotó: Daniel Šarga
A lánya olyan gyorsan felkapaszkodott, hogy még arra sem volt időnk, hogy szóljunk neki, legyen óvatos. A fiammal nehezebb volt. Szüksége volt hátra és elülső támaszra. Hátulról, mert a létra közepén hirtelen úgy döntött, hogy nem megy tovább, és eltartott egy ideig, mire szépen folytatta négy után ... Ismét elöl kellett rögzíteni, amikor a létra véget ért, és használnia kellett egy lánc a következő terepre lépéshez.
A 110 cm magas fiú nem érte el a láncot, ezért inkább megráztam a kezét. Feleségemmel még kétszer láttuk el ezt a támogatási funkciót, mígnem elértük az utolsó létrát és elindultunk találkozni Geravammal. A fiú kissé felhorkant, de végül a természetes akadály leküzdésének öröme győzött.
A Zejmar-szurdok valóban megérte. Ezt a természetvédelmi területet a Gerávból kifolyó patak hozta létre, és ez a patak építette a vízesések rendszerét a Szlovák Paradicsomról szóló kézikönyvek szerint. "A vízeséseket Ján Nálepek századosról, a második világháború hőséről nevezték el, aki tanárként dolgozott a Biele vody településen is. Közülük a legmagasabb 22,5 méter magas. ” Az egész szurdok körülbelül 800 méter hosszú, és a magassági nyereség alig több mint 200 méter. 830 méterről indultunk, és a Geravynál a magasság 1030 - 1070 m.
Büfé egy jutalomért
Kilátás a szurdok tetejéről.
Fotó: Daniel Šarga
Amikor átléptük az utolsó létrát, és az utolsó köveken és felfordulásokon át Geravy felé vettük az irányt, a fiú kérdezni kezdte, mikor lesz a büfé lével és krumplival. Mondtam neki, hogy számoljon 50-ig, aztán talán még egyszer. Hangos panaszát meghallgatta az egyik cseh turista is, aki ugyanarra a helyre lépett előttünk néhány méterre. Látszólag elégedetten megállt, és egy csokit horgászott elő a zsebéből. A "Itt van a büfé" szavakkal átadta fiának. Amellett, hogy megköszönte, szuverén módon "ostorozott" azzal a szemrehányással szemben, hogy megtévesztettem, mert 30-ig még nem számolt.
A napsütötte Geravas megérdemelt pihenést kínált nekünk és a gyerekeknek. Frissítők az amúgy is igazi büfében a gyerekek megcsodálták a két lusta macskát, amelyek a szeptemberi napon terpeszkedtek, és akcióskutyás turisták sem akadályozták őket. A közelben még egy kis struccfarm is működött, így a gyerekeknek volt mit figyelniük.